Repülő strucc esete-mikor egy jó kakas igenis szárnyakat ad a nőnek!

Szerző: | márc 5, 2018 | struccblog

Mr. Darcy és Miss Lizzy illetve most már Mrs. Darcy.

Név ide vagy oda, a csaj nem romantikus. Vagy csak én nem jövök be neki. Úgy érzem, a kapcsolatunk ott futott zátonyra, mikor különzártam pár hétre a Bastille-ba (értsd a szín alá).

Igazából nem Ő tehetett arról ami történt, de hát nem kell kiugrálni a karámból unos-untalan, mert megkörnyékezik romantikusan.  Merthogy Haver, a volt embere, ért a romantikához. Rövid kapcsolatukat túlfűtött tangóként lejtették el a karámban. Haver kettő perc ismeretség után már a nászra gondolt, és elég hevesen, Lizzyt viszont ily csekély idő alatt valahogy nem járta át a romantika eléggé ahhoz, hogy térdre hulljon. Haver egyre értetlenebbül kergette az asszonyt: jól van hogy kéreti magát, de hogy meddig? Minden erejét összeszedve rohant utána, időnként még seggen is csördítette ballal, nehogy véletlen pudingnak tűnjön.  Szegény Lizzy közben teljes pánikban nyargalt előle a karámban körbe-körbe, ha volt is némi romantika a begyében a pöpec kakas láttán, azt elhagyta az egyre növekvő menetszélben. Aztán a gyorsulás elérte a kritikus 88mp/h sebességet, a fluxuskondenzátor működésbe lépett, Lizzy pedig egy utolsó könnyed piruettel átlibbentette alig 130 kilóját a karám felett. Az enervált kakas lihegve megállt. Nézte a kihullott csajt és a romos kerítést. Hogy miért rohangáltak fogalma sem volt már, de büszkeség is van a világon: -nehogymá’ megálljak oszt lesprinteljen egy bula…

Lizzy néhány percig csak pislogott pihegve a karám széthullott alkatrészein, majd útnak indult. Sajgó tomporát feledtette a dús rét  és a végtelen legelészés váratlan lehetősége. Eközben én a riasztásra hazaértem.  (tovább…)

Nagymama kávéja

Szerző: | febr 23, 2018 | Mindenegyéb

Mostanában csak óvatosan adagolom a kávét reggelente a kedves bögrémbe. Az egyik reggel óvatoskodás során eszembe jutott, hogy nagyimnál faluhelyen, a szokásos ebéd utáni kávézás bizony nem így megy. Évente csak néhány alkalommal fordulok meg ott, de a kávézás különleges élményét már alig várom.
Először is veszi a 8 személyes kotyogót és valami irgalmatlanul megtömi omniával. Apró lángon, talán negyed óra alatt lefő a méreg erősségű, isteni illatú kávé. Az illata olyan finoman átjárja a lakást, és a kávéimádó érzékeimet, hogy mire mamikám szervírozza már remegek érte. Nem tiltakozom, amikor a két decis, békebeli üveg vizespoharat kapom kávéscsészének, úgyis tejjel iszom. Azt hittem. A szerviz tejjel a következőképpen alakul: választhatsz, mennyi kockacukor csilingeljen a pohár aljába. Majd a 2 decis vizespoharat karimáig kapod a fekete halállal. Ezután ha tejjel kérted, 1 kávéskanál tejport kapsz a tetejére.
(Ez a hang, a kockacukrok neszezése a pohár alján egy töredék pillanatra mindig visszarepít az időben és térben. Olyan kis szempár simogat meg, aki után mind többször próbálok nyúlni, hogy jár el az idő, úgy egyre gyakrabban.)

(tovább…)