Mr. Darcy és Miss Lizzy illetve most már Mrs. Darcy.

Név ide vagy oda, a csaj nem romantikus. Vagy csak én nem jövök be neki. Úgy érzem, a kapcsolatunk ott futott zátonyra, mikor különzártam pár hétre a Bastille-ba (értsd a szín alá).

Igazából nem Ő tehetett arról ami történt, de hát nem kell kiugrálni a karámból unos-untalan, mert megkörnyékezik romantikusan.  Merthogy Haver, a volt embere, ért a romantikához. Rövid kapcsolatukat túlfűtött tangóként lejtették el a karámban. Haver kettő perc ismeretség után már a nászra gondolt, és elég hevesen, Lizzyt viszont ily csekély idő alatt valahogy nem járta át a romantika eléggé ahhoz, hogy térdre hulljon. Haver egyre értetlenebbül kergette az asszonyt: jól van hogy kéreti magát, de hogy meddig? Minden erejét összeszedve rohant utána, időnként még seggen is csördítette ballal, nehogy véletlen pudingnak tűnjön.  Szegény Lizzy közben teljes pánikban nyargalt előle a karámban körbe-körbe, ha volt is némi romantika a begyében a pöpec kakas láttán, azt elhagyta az egyre növekvő menetszélben. Aztán a gyorsulás elérte a kritikus 88mp/h sebességet, a fluxuskondenzátor működésbe lépett, Lizzy pedig egy utolsó könnyed piruettel átlibbentette alig 130 kilóját a karám felett. Az enervált kakas lihegve megállt. Nézte a kihullott csajt és a romos kerítést. Hogy miért rohangáltak fogalma sem volt már, de büszkeség is van a világon: -nehogymá’ megálljak oszt lesprinteljen egy bula…

Lizzy néhány percig csak pislogott pihegve a karám széthullott alkatrészein, majd útnak indult. Sajgó tomporát feledtette a dús rét  és a végtelen legelészés váratlan lehetősége. Eközben én a riasztásra hazaértem.  Finom dorgálás közepette visszatámogattam a karámot, megvizsgáltam a kakast, és látván, hogy semmi baja kedvesen számolgattam, Kispétől hány bográcsot is kell kérjek, hogy elég legyen.  Majd Lizzy után néztem. Jó messzire kellett nézni. Önfeledten lábalt a réten, teljes szavanna fílingben legelészett és esküszöm, mintha mosolygott volna a csőre széle… Morogtam magamban egy rövidet az udvarlást nem értékelő csajokról, majd fogtam a kampót és a csuklyát és nekiálltam legelészni. Rövid fél óra alatt a közelébe legeltem magam mint egy busman, másik fél óra a keringővel telt. Ő arrébbsasszézott kettőt én errébbsasszéztam kettőt, eszembe idézve a régi tévétánctanárunkat, halkan dúdoltam közben „Én táncolnék veled”. A személyes varázsom vagy a méltán híres tánctudásom e az oka, nem tudom, de sikerült karnyújtásnyi távolságba lopnom magam. Néhány kedves bókkal, hízelgéssel próbálkoztam előbb, de csak nem akarta a fejére rakni a csuklyát.

Így aztán rövid és heves tusakodás után elvezetésre került a fent említett Bastille nevű műintézménybe, ahol, mint úri közönség teljes ellátás mellett eldekkolt pár hétig.  Azóta újra férjhez adtam, csodás  házasságra lépett Mr. Darcyval, de ha csak meglát, úriasszonyhoz nem méltóan sérteget és az életemre tör.

Hosszan forgattam ezt a történetet magamban, okultam is belőle, s elhatároztam, hogy az asszonyt otthon ilyen hosszan azért nem zárom el.