Azt hiszem egyenlőre mégsem lesz szafari park nálunk… A tegnapi struccetetős videó teljesen felpörgetett! Gondolatban már hemzsegtek a tanyánk körül, az egzotikus állatoknak öltözött munkavállalók és idénymunkások. A pusztában azért jó biznisz ez, mert nem túl nagy járásra sok jóembert találni akiknek beöltözni sem kell nagyon… Itt van Sanyi bá. Honnan jött, honnan nem a fene tudja, magyart beszéli de olyankor mindig felmerül, hogy minek. Szóval, jobb ha nem tart szóval… Ha mégis eszmecserére kerül a sor, nagyon kell vigyázni nehogy megbeszéljünk vele valami konkrétumot, amire kezet lehet adni. Olyan harákolós csulát rak a markába, (mintegy határozott pontot a szignó végére) és nyújtja becsületszóra jobbját, ha belecsapsz ez a kötelék szent lesz az idők végezetéig. Így történt, hogy nem jött el hozzám segíteni, én pedig szegényebb lettem e vidéki folklór piciny darabjának megtapasztalásával.

A tanyasi szafari megvalósítását az időjárásra való tekintettel is napolni kell. De ahogy a kép is mutatja az Ezredes urat nem zavarja a hó. Egy főtiszti rangjával tisztában levő vezérkari kakas énképét, nem zavarhatja össze olyan apróság , hogy úgy néz ki a hóban gázolva mint egy ázott varnyú. Ő csak dürrög és dudál, mintha a szavannán legelészne a perzselő nap alatt. Két szép asszonya pedig az födél alatt reszket, és gubbasztva nézi a csodálattól (és a hólétől) párás szemmel az Ő Ezredes urukat! 🙂

Na, lassan felfeslik a hidegben gúsba kötött romantika fonala, így a tél vége felé, és szökdécselhetünk a mezőn újra a szivárványt kergetve.

Ezt a szafari témát nem tudom elengedni úgy látszik, legközelebb Zuluföldi szafaris emlékeimet rajzolom itt betűkké!

üdv és béke! Roland