Levél színjátszós Gyerekeimnek!
(előre szólok, hosszabb lett, mint gondoltam, de hátha…)
Mottóként:
„Csaba testvér egyik előadásán mesélt arról, hogy mikor egy pénzintézet ostromolta, mennyire jó, ha befektet a jövőjébe, mert biztonságot ad, Ő visszakérdezett: idős korában meglátogatják a pénzintézet dolgozói? Gondoskodik róla valaki? Eljönnek beszélgetni? Rányitja valaki is az ajtót?” …
Én is az emberi kapcsolatokban és azok minőségében hiszek. És nagyon gazdag vagyok. Mocskosul, pofátlanul gazdag. Anyaként, feleségként, drámatanárként minden nap a rózsáimat öntözgetem, óvom a széltől, vigyázok a tüskéikre és élvezem az illatukat, mint a Kisherceg. És a kertem az évek alatt tele lett gyönyörű rózsával. Most négy ilyen rózsaszálat köszöntök. A Grimaszk színjátszó csoport második generációjaként repültek ki a fészekből anno és sikerült hamar szárnyra kapniuk. Egyetemisták, nagyok, szépek, fiatalok és gondtalanok. Tíz éve már, hogy figyelem a röptüket és most visszarepültek, igaz, az új életünk fészkébe. Visszahozták a régi idők hangulatát, nem győztünk sztorizgatni a régi idők emlékeiből. Istenem, mennyi közös munka, fellépés, utazás, táborok, siker, sírás, nevetés! Csapat volt a legjavából. Alsósként kerültek a kezeim közé és még az érettségi után is jöttek segíteni, darabot csinálni a kicsiknek. És most itt tolják az új életünk szekerét: szépül a tanya, halad a Manufaktúra. Soma és Benyó beköltöztek a tanyára pár napra és a népzene ritmusára hányták a munkát, épült a fólia. Fiúk, jól áll a kezetekben a vasvilla, és jól megy a kockás inghez a gumicselló. Nusi (Annám, az én Momóm), széplekű marketinges lett, tanácsokat ad, és kreatív, sokszínű személyiségként tollat fogott és ékszert és lámpát rajzolt- csak úgy relaxként-mondta. (Na ja, én is így kezdtem. Holnap megmutatom az ékszereit.) Kata pedig az egyik színjátszó táborban fényképezőgépet ragadott és azóta el sem engedte. ( Kata’s Photography néven bontogatja szárnyait.) Egy hónapja engem tanítgat a fotózás rejtélyeire. Most a végén a két lánnyal összesűrítettük magunkat egy képbe. Kata beállt modellnek és Nusi ékszereit viseli, a kép az én „fotósvizsgám” darabja. (Azért az is megérne egy írást, milyen, mikor szerepcsere van, és a tanítvány vezeti a mestert -marha jó.)
Köszönöm Gyerekeim, hogy ránk nyitottátok az ajtót- és hol van még a nyugdíj! Köszönjük a fiatalságotokat, a lendületet, derűt, amit hoztatok. Újra, igazi csapatmunka volt. Kösz, kösz mindenért! Na, anyai csók homlokotokra!
Ui.1 Bocsi Kata, muszáj még néhány képet megmutatnom, olyan édes vagy rajta, én meg büszke vagyok a teljesítményemre.
Ui.2 Szóval borús napjaidon menj ki a kertedbe, kezd el számolni, hány gyönyörű virágod van, és hamar rájössz, nem is érdemes folytatni a számolást, mert virágtenger vesz körül. Töltődj és gyönyörködj bennük! A világ leggazdagabb embere vagy!