Levél színjátszós Gyermekeimnek!

Levél színjátszós Gyerekeimnek!
(előre szólok, hosszabb lett, mint gondoltam, de hátha…)
Mottóként:
„Csaba testvér egyik előadásán mesélt arról, hogy mikor egy pénzintézet ostromolta, mennyire jó, ha befektet a jövőjébe, mert biztonságot ad, Ő visszakérdezett: idős korában meglátogatják a pénzintézet dolgozói? Gondoskodik róla valaki? Eljönnek beszélgetni? Rányitja valaki is az ajtót?” …
Én is az emberi kapcsolatokban és azok minőségében hiszek. És nagyon gazdag vagyok. Mocskosul, pofátlanul gazdag. Anyaként, feleségként, drámatanárként minden nap a rózsáimat öntözgetem, óvom a széltől, vigyázok a tüskéikre és élvezem az illatukat, mint a Kisherceg. És a kertem az évek alatt tele lett gyönyörű rózsával. Most négy ilyen rózsaszálat köszöntök. A Grimaszk színjátszó csoport második generációjaként repültek ki a fészekből anno és sikerült hamar szárnyra kapniuk. Egyetemisták, nagyok, szépek, fiatalok és gondtalanok. Tíz éve már, hogy figyelem a röptüket és most visszarepültek, igaz, az új életünk fészkébe. Visszahozták a régi idők hangulatát, nem győztünk sztorizgatni a régi idők emlékeiből. Istenem, mennyi közös munka, fellépés, utazás, táborok, siker, sírás, nevetés! Csapat volt a legjavából. Alsósként kerültek a kezeim közé és még az érettségi után is jöttek segíteni, darabot csinálni a kicsiknek. És most itt tolják az új életünk szekerét: szépül a tanya, halad a Manufaktúra. Soma és Benyó beköltöztek a tanyára pár napra és a népzene ritmusára hányták a munkát, épült a fólia. Fiúk, jól áll a kezetekben a vasvilla, és jól megy a kockás inghez a gumicselló. Nusi (Annám, az én Momóm), széplekű marketinges lett, tanácsokat ad, és kreatív, sokszínű személyiségként tollat fogott és ékszert és lámpát rajzolt- csak úgy relaxként-mondta. (Na ja, én is így kezdtem. Holnap megmutatom az ékszereit.) Kata pedig az egyik színjátszó táborban fényképezőgépet ragadott és azóta el sem engedte. ( Kata’s Photography néven bontogatja szárnyait.) Egy hónapja engem tanítgat a fotózás rejtélyeire. Most a végén a két lánnyal összesűrítettük magunkat egy képbe. Kata beállt modellnek és Nusi ékszereit viseli, a kép az én „fotósvizsgám” darabja. (Azért az is megérne egy írást, milyen, mikor szerepcsere van, és a tanítvány vezeti a mestert -marha jó.)
Köszönöm Gyerekeim, hogy ránk nyitottátok az ajtót- és hol van még a nyugdíj! Köszönjük a fiatalságotokat, a lendületet, derűt, amit hoztatok. Újra, igazi csapatmunka volt. Kösz, kösz mindenért! Na, anyai csók homlokotokra!
Ui.1 Bocsi Kata, muszáj még néhány képet megmutatnom, olyan édes vagy rajta, én meg büszke vagyok a teljesítményemre.
Ui.2 Szóval borús napjaidon menj ki a kertedbe, kezd el számolni, hány gyönyörű virágod van, és hamar rájössz, nem is érdemes folytatni a számolást, mert virágtenger vesz körül. Töltődj és gyönyörködj bennük! A világ leggazdagabb embere vagy!

Repülő strucc esete-mikor egy jó kakas igenis szárnyakat ad a nőnek!

Mr. Darcy és Miss Lizzy illetve most már Mrs. Darcy.

Név ide vagy oda, a csaj nem romantikus. Vagy csak én nem jövök be neki. Úgy érzem, a kapcsolatunk ott futott zátonyra, mikor különzártam pár hétre a Bastille-ba (értsd a szín alá).

Igazából nem Ő tehetett arról ami történt, de hát nem kell kiugrálni a karámból unos-untalan, mert megkörnyékezik romantikusan.  Merthogy Haver, a volt embere, ért a romantikához. Rövid kapcsolatukat túlfűtött tangóként lejtették el a karámban. Haver kettő perc ismeretség után már a nászra gondolt, és elég hevesen, Lizzyt viszont ily csekély idő alatt valahogy nem járta át a romantika eléggé ahhoz, hogy térdre hulljon. Haver egyre értetlenebbül kergette az asszonyt: jól van hogy kéreti magát, de hogy meddig? Minden erejét összeszedve rohant utána, időnként még seggen is csördítette ballal, nehogy véletlen pudingnak tűnjön.  Szegény Lizzy közben teljes pánikban nyargalt előle a karámban körbe-körbe, ha volt is némi romantika a begyében a pöpec kakas láttán, azt elhagyta az egyre növekvő menetszélben. Aztán a gyorsulás elérte a kritikus 88mp/h sebességet, a fluxuskondenzátor működésbe lépett, Lizzy pedig egy utolsó könnyed piruettel átlibbentette alig 130 kilóját a karám felett. Az enervált kakas lihegve megállt. Nézte a kihullott csajt és a romos kerítést. Hogy miért rohangáltak fogalma sem volt már, de büszkeség is van a világon: -nehogymá’ megálljak oszt lesprinteljen egy bula…

Lizzy néhány percig csak pislogott pihegve a karám széthullott alkatrészein, majd útnak indult. Sajgó tomporát feledtette a dús rét  és a végtelen legelészés váratlan lehetősége. Eközben én a riasztásra hazaértem.  (tovább…)

Mégsem lesz szafari

Azt hiszem egyenlőre mégsem lesz szafari park nálunk… A tegnapi struccetetős videó teljesen felpörgetett! Gondolatban már hemzsegtek a tanyánk körül, az egzotikus állatoknak öltözött munkavállalók és idénymunkások. A pusztában azért jó biznisz ez, mert nem túl nagy járásra sok jóembert találni akiknek beöltözni sem kell nagyon… Itt van Sanyi bá. Honnan jött, honnan nem a fene tudja, magyart beszéli de olyankor mindig felmerül, hogy minek. Szóval, jobb ha nem tart szóval… Ha mégis eszmecserére kerül a sor, nagyon kell vigyázni nehogy megbeszéljünk vele valami konkrétumot, amire kezet lehet adni. Olyan harákolós csulát rak a markába, (mintegy határozott pontot a szignó végére) és nyújtja becsületszóra jobbját, ha belecsapsz ez a kötelék szent lesz az idők végezetéig. Így történt, hogy nem jött el hozzám segíteni, én pedig szegényebb lettem e vidéki folklór piciny darabjának megtapasztalásával.

A tanyasi szafari megvalósítását az időjárásra való tekintettel is napolni kell. De ahogy a kép is mutatja az Ezredes urat nem zavarja a hó. Egy főtiszti rangjával tisztában levő vezérkari kakas énképét, nem zavarhatja össze olyan apróság , hogy úgy néz ki a hóban gázolva mint egy ázott varnyú. Ő csak dürrög és dudál, mintha a szavannán legelészne a perzselő nap alatt. Két szép asszonya pedig az födél alatt reszket, és gubbasztva nézi a csodálattól (és a hólétől) párás szemmel az Ő Ezredes urukat! 🙂

Na, lassan felfeslik a hidegben gúsba kötött romantika fonala, így a tél vége felé, és szökdécselhetünk a mezőn újra a szivárványt kergetve.

Ezt a szafari témát nem tudom elengedni úgy látszik, legközelebb Zuluföldi szafaris emlékeimet rajzolom itt betűkké!

üdv és béke! Roland