Levél színjátszós Gyerekeimnek!
Repülő strucc esete-mikor egy jó kakas igenis szárnyakat ad a nőnek!
Mr. Darcy és Miss Lizzy illetve most már Mrs. Darcy.
Név ide vagy oda, a csaj nem romantikus. Vagy csak én nem jövök be neki. Úgy érzem, a kapcsolatunk ott futott zátonyra, mikor különzártam pár hétre a Bastille-ba (értsd a szín alá).
Igazából nem Ő tehetett arról ami történt, de hát nem kell kiugrálni a karámból unos-untalan, mert megkörnyékezik romantikusan. Merthogy Haver, a volt embere, ért a romantikához. Rövid kapcsolatukat túlfűtött tangóként lejtették el a karámban. Haver kettő perc ismeretség után már a nászra gondolt, és elég hevesen, Lizzyt viszont ily csekély idő alatt valahogy nem járta át a romantika eléggé ahhoz, hogy térdre hulljon. Haver egyre értetlenebbül kergette az asszonyt: jól van hogy kéreti magát, de hogy meddig? Minden erejét összeszedve rohant utána, időnként még seggen is csördítette ballal, nehogy véletlen pudingnak tűnjön. Szegény Lizzy közben teljes pánikban nyargalt előle a karámban körbe-körbe, ha volt is némi romantika a begyében a pöpec kakas láttán, azt elhagyta az egyre növekvő menetszélben. Aztán a gyorsulás elérte a kritikus 88mp/h sebességet, a fluxuskondenzátor működésbe lépett, Lizzy pedig egy utolsó könnyed piruettel átlibbentette alig 130 kilóját a karám felett. Az enervált kakas lihegve megállt. Nézte a kihullott csajt és a romos kerítést. Hogy miért rohangáltak fogalma sem volt már, de büszkeség is van a világon: -nehogymá’ megálljak oszt lesprinteljen egy bula…
Lizzy néhány percig csak pislogott pihegve a karám széthullott alkatrészein, majd útnak indult. Sajgó tomporát feledtette a dús rét és a végtelen legelészés váratlan lehetősége. Eközben én a riasztásra hazaértem. (tovább…)
Mégsem lesz szafari
Azt hiszem egyenlőre mégsem lesz szafari park nálunk… A tegnapi struccetetős videó teljesen felpörgetett! Gondolatban már hemzsegtek a tanyánk körül, az egzotikus állatoknak öltözött munkavállalók és idénymunkások. A pusztában azért jó biznisz ez, mert nem túl nagy járásra sok jóembert találni akiknek beöltözni sem kell nagyon… Itt van Sanyi bá. Honnan jött, honnan nem a fene tudja, magyart beszéli de olyankor mindig felmerül, hogy minek. Szóval, jobb ha nem tart szóval… Ha mégis eszmecserére kerül a sor, nagyon kell vigyázni nehogy megbeszéljünk vele valami konkrétumot, amire kezet lehet adni. Olyan harákolós csulát rak a markába, (mintegy határozott pontot a szignó végére) és nyújtja becsületszóra jobbját, ha belecsapsz ez a kötelék szent lesz az idők végezetéig. Így történt, hogy nem jött el hozzám segíteni, én pedig szegényebb lettem e vidéki folklór piciny darabjának megtapasztalásával.
A tanyasi szafari megvalósítását az időjárásra való tekintettel is napolni kell. De ahogy a kép is mutatja az Ezredes urat nem zavarja a hó. Egy főtiszti rangjával tisztában levő vezérkari kakas énképét, nem zavarhatja össze olyan apróság , hogy úgy néz ki a hóban gázolva mint egy ázott varnyú. Ő csak dürrög és dudál, mintha a szavannán legelészne a perzselő nap alatt. Két szép asszonya pedig az födél alatt reszket, és gubbasztva nézi a csodálattól (és a hólétől) párás szemmel az Ő Ezredes urukat! 🙂
Na, lassan felfeslik a hidegben gúsba kötött romantika fonala, így a tél vége felé, és szökdécselhetünk a mezőn újra a szivárványt kergetve.
Ezt a szafari témát nem tudom elengedni úgy látszik, legközelebb Zuluföldi szafaris emlékeimet rajzolom itt betűkké!
üdv és béke! Roland