Juditnak

Juditnak…

Szerintem elég régóta mondogatom, mennyire szeretem a rajzaid, s ezzel nem vagyok egyedül. De soha senkinek nem hitted el annyira, hogy letérj az alkotás alázatos útjáról.

Bóbita volt az első kedvenc, s utána a többi Weöres Sándor illusztráció, jöttek a mákgubó angyalok, a képeslapok, karácsony után morzsa sem maradt a díszgömbökből-csak az én szívem fájt értük.

Csodatündér lett nálunk Bóbita: véd az éjszaka sötétjében, elringat a hajnali rossz álom után, vicceskedik gézamalacával, és pont háromszor lehet végigénekelni, még az oviból hazaérünk. Ott van a könyvespolcon, a gyerekszoba falán, Pille tányérján, és most már az éjjeli lámpán is.

Mikor összeszereltük a lámpát, Pille azonnal felismerte, pizsamában odatotyogott hozzám, felcsücsült az ölembe és a fülembe dúdolta: Bóbita, Bóbita ájmos…

Szép útja lett hozzánk – lélektől lélekig.

Köszönöm.

Szilvi

Kutyahűség

 

Jó vagyok. Vadász vagyok. Kopó. Földre szorított orral sietek. Csak meg ne szakadjon a nyom. Minden idegszálam szikrázik az örült ingertűzijátéktól. Szagot fogtam. Tudom, hogy nem akartál otthagyni. A folyóparton. Eldobtad a botot a vízbe. Messzire dobtad. Sokkal messzebbre, mint máskor. Erős volt a sodrás de én megtaláltam. Érted megtaláltam volna, ha átdobod a túlpartra, akkor is. Vizet nyeltem. A lábaim alig bírták. De meglett. Éreztem merre lesz. Mindig érzem a jelenléted, az ős szagodat. Messze a part, sok a növény. Nem látlak. De ott vagy. Ott kell lenned. Mindig voltál nekem, amióta vagyok. Kemény voltál és szigorú, de megtanultam a leckéket. Meg akartam tanulni, hogy szeress. Dicsérj, hogy a lábadhoz fekhessem este.  Szeretek ott lenni. A közeledben. Futni veled vagy a haragodtól lapítani. Azt is szeretem. Végre kiértem. Megrázom magam, és boldog vagyok. Még boldogabb leszek, mikor megveregeted a nyakam tövét. Megdicsérsz. Kereslek. Talán elsodort a folyó és messzebb vagy.  Odvas fák, hínárszagú pocsolyák, madarak, apró állatok. A természet kavalkádja ösztönös boldog érzet. De hív hozzád a hűség. Kereslek. Itt ugrottam a vízbe. Merre vagy? Nem hagyhattál itt. Nem hihetted azt, hogy nem jövök vissza. Tudnod kell, hogy visszahozom a botot. Szagot fogtam. Egész testem megrázkódik a szagodtól. Olyan mintha én lennék. A mi szagunk. Otthont jelent és biztonságot. A barátom vagy. A falkám. Megindulok. Igen, a játszótér erre szoktunk hazamenni.  Körbeszaladom. Talán a padhoz mentél, ahol mindig elszívsz egy cigarettát. A padon fekszik valaki. Nem te. Felemelem a fejem a földről. A jól ismert dülöngélő sziluettedet keresem. Szeretem, ahogy jársz. Megnyugtat. És a szomorkás-keserédes hangodat is. Beszélni szoktál hozzám. Én értem. Te is tudod, hogy értem.  Jó így lenni. Jó volt így lenni. Az új ember, aki beköltözött hozzád, őt nem szerettem. Bántott. Sokszor, amikor nem voltál otthon. Nem tűrt meg. Te szeretted. Éreztem, a szagodon. Édesebb és karcosabb lett mikor megölelted őt. Megtelt valamivel, amit soha nem éreztem korábban. Amikor ketten voltunk. Egyre többször hagytatok otthon egyedül. Sírtam. Nagyon vártam mikor hallom meg a lépteid. Ugráltam mikor megjöttetek. Te kiabáltál. Nem feküdhettem mellétek. Alig simogattál. Amikor ma elindultunk, a mi helyünkre, a partra, azt hittem újra a régi lesz mindem. Bármit megtettem volna érte. Hogy szeress megint. Terek, teraszok rengeteg ember és inger. Beszaladok az éttermek ajtajáig, a teraszok asztalai közé, lámpaoszlop, kockakövek fák, autók. Mind őrizheti a nyomod.  Tudom, hogy meglesz. Hogy szeretni fogsz. Jó nyomkereső vagyok. Kopó.

Horváth Roland 2011.

Csipkeségek

Horgolt csipke.

Erről legelőször Dédikémék tévéje jut eszembe, büszke sutasággal viselte doboza tetején a robosztus Orion, szerencséjére a porcelánkutya lemaradt róla. Dísznek szánták, de csúfosan érezhette magát porosodva a heti sorozatok fölött. Pedig gyönyörű volt. Egy ványai idős néni munkája. Döbbenet, milyen fürgén jártak az ujjai. És hogy tudta átlátni a mintát?! Szerettem belefúrni a csipke lyukaiba az ujjamat. Ez volt az első emlékezetes találkozásom vele.

Azóta én is használom, no nem a tévén (a síkképernyőn túl sokat kitakarna J), de csipkeszalag fut az asztali futón és a függöny szélein, és a kedvencem, a csipkelegyező .(Bár szegény már túlságosan szétlegyeződött kicsi Pöttyöm kezei között.) De talán ez az egyetlen, amit még csak a nők használnak. Ennél finomabbat és nőiesebbet nem tudok elképzelni. Bál, libbenő szoknyák sodrása, a taft és nehézselyem suhogása, édes parfümillatok vegyülnek az italok és a szivarfüst bódulatában. A keringő közben már csak foszlányokat érteni a terem zajaiból.  És akkor a legyező szétnyílik, kezdődik egy másik párbeszéd, melyhez már nem kellenek szavak…  Milyen pimasz és huncut titkok rebbentek szét a csipkelegyezők mögött. Nem hiába kapott külön nyelvet… Dédanyáink, ükanyáink is tudtak valamit, sőt, talán még jobban is tudták… bővebben…

Repülő strucc esete-mikor egy jó kakas igenis szárnyakat ad a nőnek!

Mr. Darcy és Miss Lizzy illetve most már Mrs. Darcy.

Név ide vagy oda, a csaj nem romantikus. Vagy csak én nem jövök be neki. Úgy érzem, a kapcsolatunk ott futott zátonyra, mikor különzártam pár hétre a Bastille-ba (értsd a szín alá).

Igazából nem Ő tehetett arról ami történt, de hát nem kell kiugrálni a karámból unos-untalan, mert megkörnyékezik romantikusan.  Merthogy Haver, a volt embere, ért a romantikához. Rövid kapcsolatukat túlfűtött tangóként lejtették el a karámban. Haver kettő perc ismeretség után már a nászra gondolt, és elég hevesen, Lizzyt viszont ily csekély idő alatt valahogy nem járta át a romantika eléggé ahhoz, hogy térdre hulljon. Haver egyre értetlenebbül kergette az asszonyt: jól van hogy kéreti magát, de hogy meddig? Minden erejét összeszedve rohant utána, időnként még seggen is csördítette ballal, nehogy véletlen pudingnak tűnjön.  Szegény Lizzy közben teljes pánikban nyargalt előle a karámban körbe-körbe, ha volt is némi romantika a begyében a pöpec kakas láttán, azt elhagyta az egyre növekvő menetszélben. Aztán a gyorsulás elérte a kritikus 88mp/h sebességet, a fluxuskondenzátor működésbe lépett, Lizzy pedig egy utolsó könnyed piruettel átlibbentette alig 130 kilóját a karám felett. Az enervált kakas lihegve megállt. Nézte a kihullott csajt és a romos kerítést. Hogy miért rohangáltak fogalma sem volt már, de büszkeség is van a világon: -nehogymá’ megálljak oszt lesprinteljen egy bula…

Lizzy néhány percig csak pislogott pihegve a karám széthullott alkatrészein, majd útnak indult. Sajgó tomporát feledtette a dús rét  és a végtelen legelészés váratlan lehetősége. Eközben én a riasztásra hazaértem.  bővebben…

A jégdugó különös este

A vízóra aknát letakartátok? Ha még nem késő szóljatok a szomszédnak is!

A farmon huncut dolog a hideg. Tavaly egy ilyen huncut jégdugó miatt 10 napig olvasztottam ki a húzós kutat minden reggel! Majd egy óra katlanban vízmelegítés az állatoknak. délután ismét az állatoknak. Mosáshoz szintén. Fürdéshez szintén. Bármihez a főzésen kívül szintén.

Első napokban még fitt az ember, vadregény van meg tábori körülmények, megoldjuk, mindjárt kiolvadunk úgyis! Meg a seregben sem volt meleg víz soha, kemény vagyok. A gyerekeknek kaland a lavórban fürdés, csak az a furcsa hogy apa mindig úgy szaglik a katlantól, mint egy boksamester.
Egy hét elteltével már akkor is köptem ha csak elmentem a kút mellett… Az szennyvízakna megtelt. A slag elfagyott. A búvárszivattyú szintén. Már a lefolyót sem használjuk. A kinti  pottyantósban csikorog minden, mi hajdan olajozott volt is…

bővebben…

Nagymama kávéja

Mostanában csak óvatosan adagolom a kávét reggelente a kedves bögrémbe. Az egyik reggel óvatoskodás során eszembe jutott, hogy nagyimnál faluhelyen, a szokásos ebéd utáni kávézás bizony nem így megy. Évente csak néhány alkalommal fordulok meg ott, de a kávézás különleges élményét már alig várom.
Először is veszi a 8 személyes kotyogót és valami irgalmatlanul megtömi omniával. Apró lángon, talán negyed óra alatt lefő a méreg erősségű, isteni illatú kávé. Az illata olyan finoman átjárja a lakást, és a kávéimádó érzékeimet, hogy mire mamikám szervírozza már remegek érte. Nem tiltakozom, amikor a két decis, békebeli üveg vizespoharat kapom kávéscsészének, úgyis tejjel iszom. Azt hittem. A szerviz tejjel a következőképpen alakul: választhatsz, mennyi kockacukor csilingeljen a pohár aljába. Majd a 2 decis vizespoharat karimáig kapod a fekete halállal. Ezután ha tejjel kérted, 1 kávéskanál tejport kapsz a tetejére.
(Ez a hang, a kockacukrok neszezése a pohár alján egy töredék pillanatra mindig visszarepít az időben és térben. Olyan kis szempár simogat meg, aki után mind többször próbálok nyúlni, hogy jár el az idő, úgy egyre gyakrabban.)

bővebben…

Mégsem lesz szafari

Azt hiszem egyenlőre mégsem lesz szafari park nálunk… A tegnapi struccetetős videó teljesen felpörgetett! Gondolatban már hemzsegtek a tanyánk körül, az egzotikus állatoknak öltözött munkavállalók és idénymunkások. A pusztában azért jó biznisz ez, mert nem túl nagy járásra sok jóembert találni akiknek beöltözni sem kell nagyon… Itt van Sanyi bá. Honnan jött, honnan nem a fene tudja, magyart beszéli de olyankor mindig felmerül, hogy minek. Szóval, jobb ha nem tart szóval… Ha mégis eszmecserére kerül a sor, nagyon kell vigyázni nehogy megbeszéljünk vele valami konkrétumot, amire kezet lehet adni. Olyan harákolós csulát rak a markába, (mintegy határozott pontot a szignó végére) és nyújtja becsületszóra jobbját, ha belecsapsz ez a kötelék szent lesz az idők végezetéig. Így történt, hogy nem jött el hozzám segíteni, én pedig szegényebb lettem e vidéki folklór piciny darabjának megtapasztalásával.

A tanyasi szafari megvalósítását az időjárásra való tekintettel is napolni kell. De ahogy a kép is mutatja az Ezredes urat nem zavarja a hó. Egy főtiszti rangjával tisztában levő vezérkari kakas énképét, nem zavarhatja össze olyan apróság , hogy úgy néz ki a hóban gázolva mint egy ázott varnyú. Ő csak dürrög és dudál, mintha a szavannán legelészne a perzselő nap alatt. Két szép asszonya pedig az födél alatt reszket, és gubbasztva nézi a csodálattól (és a hólétől) párás szemmel az Ő Ezredes urukat! 🙂

Na, lassan felfeslik a hidegben gúsba kötött romantika fonala, így a tél vége felé, és szökdécselhetünk a mezőn újra a szivárványt kergetve.

Ezt a szafari témát nem tudom elengedni úgy látszik, legközelebb Zuluföldi szafaris emlékeimet rajzolom itt betűkké!

üdv és béke! Roland

Köszönet ékszereink kicsiny de lelkes rajongó táborának!

Ahogy a cím is mondja, Köszönjük! Tényleg jó érzés hogy vagytok néhányan akik minden fórumon hirdetitek, segítitek indulásunkat! 🙂 Hogy alig posztolom ki az új termékeket már jönnek a megosztások. Neveiteket felvéssük az indulás szent tojáshéjára, aranyba mártjuk, majd kiszögeljük minden ékszerek kopjafájára, melyet a bejárattól kicsit jobbra egy tekercs fólia, némi vezérdrót és kisebb halom pudvás deszka társaságában fogok imádni, minden alkalommal amikor épp az istálló mögé megyek! Ez remélem erőt ad Nektek és kitartást, a jótett soha nem marad hála nélkül! TÉNYLEG KÖSZÖNJÜK! 🙂

Itt köszönném meg a korábbi és nagyszámú biztatásotokat is, melyben javasoltátok, hogy a vásári bohóckodás mellett van értelme nyitni ország-világ felé. Ennek a következő lépése ez a webshop is.

Az ékszereink elkészültének odüsszeiáját csak röviden részletezem: először strucc tojóink szemrehányó tekintetétől és a kakasok mészárlási szándékától üldözve megszerzem a tojásokat. Ezután a tojások nagy része meglátogatja a keltetőt hosszabb-rövidebb időre.

Miután kiscsibéink lehántják magukról a már szorító hacukát, annak darabjaiból lesznek az ékszerek. Amely tojásban nem lakott csibe, abból meg a mécsesek, tálkák, lámpák, stb… amit kitalálunk majd még.

Az ékszerek alakja, ívelése még két hasonló forma esetén is eltérő, köszönhetően a strucctojások sokszínű formavilágának, meg annak, hogy alapból sem csinálunk két egyformát, meg annak, hogy amivel a legtöbbet molyolok, azt a végén általában eltöröm. Olyankor egy darabig nem készül új munka… A formaékszerek, dísztárgyak megmunkálásról némi alapgép és a két kezem gondoskodik, amit tengernyi csiszolóvászon maradékkal tudok igazolni. Egyébként a strucctojáshéj nem törékeny különösebben, általunk legtöbbet használt tojások fala 2-2.5mm vastag, normál viselési szokásokkal sokáig bírja. Vízzel öblíthető, a dörzsölést a minták és strasszok nemigen szeretik. Ha már itt tartunk, a dekor az asszony keze munkája, mondhatni Ő az art director én meg a melós. Folytatni tudnám, lehet, fogom is, de most már vegyetek valamit, vagy amíg izgatottan várjátok a beharangozott további kollekciókat, nyomjatok egy kedvelést , és (vagy)  megosztást legalább.

Kösz és béke. Roland

Indulás

Sziasztok!

Őrülten melózunk a webshop beindításán és a termékek feltöltésén. Ezt leginkább szabadidőnkben tudjuk megejteni (sokak meglepetésére elárulom, hogy egy farmon nincs ilyen :-), alvás, evés stb… közben vagy helyett. Ezért gyakran nézzetek be hozzánk mert minden nap kerülnek fel új termékek, vagy szépítjük-javítjuk a bolt felületeit.

Ha már javítás, nem vesszük zokon ha valamit elírtunk és szóltok. Rendelni már lehet, a “strucc expressz” készen áll!

%d blogger ezt szereti: